Hát… Végre eljutottam odáig, hogy újra blogot írok… Ennek oka pedig az, hogy ma nagy kő esett le a szívemről. Sok hónap tanulás , készülés után túl vagyok az angol szóbeli és írásbeli vizsgámon és a testnevelés gyakorlati és elméleti érettségin. Úgy érzem, nagyon jól sikerült! Jóleső érzés volt magabiztosan / az összes tételt tudva / megjelenni a vizsgáztató tanárok előtt. Tudtam, hogy nem lehet gond, hiszen felkészülten érkeztem meg ma is reggel hét órakor. Miután hazaértem, egy jót ebédelt együtt a család, majd Blanka lányunkkal együtt elmentem venni egy kis felfújható medencét, hogy- miután egész délelőtt értem izgultak- lazíthassunk egy kicsit. Kis idő elteltével azonban átvettem az uralmat az újdonsült szerzemény felett, amit roppantul élveztem azáltal, hogy miközben a slaggal teleeresztettük, a Csabival folyamatosan hordtuk bele a felforralt vizet, így sikerült rettentő komfortérzetet biztosítani, már csak a pezsgés hiányzott… Köszönöm mindenkinek, aki szorított értem!!! 
Ejtőzés a vizsga után
Vajon mi lesz ebből a gyerekből ?
Az én drága kisfiam, Domonkos talán megvalósítja álmaimat. Mindig fontos volt számomra a sport , ki tudja, merre sodort volna az élet , ha nem alakul úgy, hogy már 13 évesen ekkora sikereket élek meg énekesnőként a színpadon. Bármilyen sportot űztem,szinte mindig volt sikerélményem és mindegyik nagy örömet okozott nekem. Csakúgy, mint Dominak. Amikor első vívóedzései egyikére elkísértem Őt, beleszerettem ebbe a sportba. Azonban időhiányban szenvedvén sajnos kénytelen voltam abbahagyni. Domi viszont azóta is lelkesen jár vívni, sőt a minap résztvett első vívóversenyén, ahol a más sportokból szerzett, már meglévő érmei mellé „ beszerzett ” egy újat, egy bronzérmet. Nagyon büszkék vagyunk rá, hiszen hetente 3X 2 órát szertornázik, hetente 2X 1,5 órát vív és még ez sem elég neki. Újabban kacérkodik a focizással! Mindemellett falja a Harry Potter könyveket, előszeretettel kel fel még nálam is korábban. Mire benyitok a szobájába, már rendszeresen – mivel még olyankor sötét van – díszkivilágítás közepette ül az ágyában és olvas. Szóval nagyon boldogok vagyunk , hogy ennyi minden érdekli! 
Az élet fintora
Holnap lesz annak a népdal énekversenynek a döntője, ahol Blanka lányunk is szerepel az osztálytársaival. Korán reggel felkelünk, hogy szépen be tudjam fonni a haját. Nagyon izgulnak! Ami a dolog érdekessége : Újpesten az Ady Művelődési Központban rendezik meg, ahol 12 éves koromban megnyertem a Mini- tini pop énekes versenyt! 1988- ban ott izgult értem az egész család. Egyedül én voltam, aki nem érezte a “dolog” súlyát. Csak énekeltem és jól éreztem magam! Én lepődtem meg a legjobban, amikor bejelentették : “A verseny győztese a kis Pintácsi Alexandra ” . Sajnos a vázát, amit kaptam ezért a győzelemért, Negro ,a kutyánk összetörte…
Ha a Blankáék is kapnak egy vázát, arra már, ígérem vigyázni fogunk!!!
Újra Nagy vagy !
Nagy izgalommal készültem szombaton a sportvetélkedő újabb adásainak felvételeire. Ismét nagy küzdelmeknek lehettek tanui a szurkolók. Megfogadtam , hogy mostmár lazább leszek, nem fogom annyira a szívemre venni, ha esetleg nem szerepelünk túl jól. Ennek ellenére minden start előtt remegtem az izgalomtól. Mindegyik csapattal nagyon jól kijöttem. Ennyi tapasztalattal a hátam mögött utólag már nagyon bánom, hogy sokszor úgy érzem, a versenyzés hevében ok nélkül bántottam meg bizonyos versenyszámokban kevésbé jól szereplő társaimat. Ezügyben úgy gondolom, sokat változtam. Folyamatosan bíztattuk egymást és mosolyogtunk még akkor is, amikor esetenként úgy éreztük, már nincs esélyünk.
Kora reggeltől késő estig forgattunk. Az új csapatkapitányokkal / Gyenesei Leila, Szabó Zsófi és Németh Lajos / is nagyon jól kijöttünk . Emelem kalapom Lajos előtt, aki hihetetlen kitartással versenyzett egész nap annak ellenére, hogy már igencsak nagypapa korban van! Számomra az volt a legnehezebb, hogy a legeslegelső feladatnál megsérült a térdem, így befáslizott lábbal , bicegve kellett végigküzdenem magam minden feladaton. Hihetetlen, de amikor versenyeztünk , eszembe sem jutott, hogy fáj a lábam. De mindezt tetézte, hogy nem sokkal ezután Leila véletlenül fejbevágott egy pallóval, amit ugyancsak nem éreztem annyira fájdalmasnak, annyira koncentráltam a győzelemre. Amikor megmutattam újabb sérülésemet a többieknek, nem értettem, miért hüledeznek annyira. Csak amikor tükörbe néztem, vettem észre, mennyire nagy ütést kaptam! Hát ilyenek előfordulnak ilyenkor.
Annyit azért elárulok, hogy a Tide csapatnak most is voltak örömben bővelkedő pillanatai!
Egy kényszerceleb vallomása
Jólesik érezni azt a sok szeretetet, amit kapok tőletek. Jó olvasni a sok szívhezszóló üzenetet ! A házunk születésnapját sikerült szuper hangulatban megünnepelnünk, a gyerekek ajándékot is készítettek “neki”. Remélem, ez számotokra még érdekes dolog. Ezt csak azért írom, mert ma reggel, amikor az újságosnál jártam és hosszú idő után először láttam a címlapokat, teljesen elképedtem ! Ezek szerint ma már csak az különleges és érdekes hír, ha egy ismert embert valami baj ér, valami nagy bánata van. Az is nagy öröm az újságírók- és valószínűleg az olvasók számára is, hiszen van rá kereslet… -, ha vájkálhatnak a legbensőbb magánügyeikben, amikhez senkinek semmi köze ! Ugyanúgy, mint ahogy nekem sincs közöm ahhoz, hogy Ti miként rendezitek a legintimebb dolgaitokat. Nyitott könyv az életünk, de szigorúan egy bizonyos határig ! Egyre kevésbé keresnek a különböző újságoktól és tévéktől normális témákban, a szakmámról már nem is beszélek. Csak a botrány érdekes. Fogalmatok sincs arról, mennyiszer mondunk nemet. Például akkor, amikor már a hálószobánkba akarnak bejönni kamerával. A legutóbbi slágertéma, hogy mit és miért utálok a férjemben. Ezt a kérdést már sokadszor utasítom vissza / legutóbb ma délután … / Úgy érzem , nagyon sok ismert ember követ el hibát azzal, hogy bármit bevállalnak a nyilvános szereplés lehetőségéért. Ezáltal lejáratják az egész szakmát, mert az emberek hajlamosak az általánosításra. Én próbálom megőrizni a méltóságomat. Ezért érzem igazságtalannak, amikor szóváteszik, hogy miért megyek el kisebb tévék zenei műsoraiba. Azért, mert ott legalább énekesnőként a saját dalaimat énekelhetem és nem arra kell válaszolnom, hogy mit viszek magammal a strandra a táskámban. Nagy örömömre, a hétvégén is lesz két ilyen felvétel, ahol összesen 6 dalt, köztük több még a TV-ben soha elő nem adottat is el fogok énekelni.
Nem akarok celeb lenni, én mindig ÉNEKESNŐ maradok !!!
Tomboltak az egyetemisták !
Nagyon szeretem a főiskolás-egyetemi bulikat , mert mindig különleges a hangulata . Múlt héten volt egy fellépésem a budapesti BME Egyetemi napokon . A sikeres nyári EFFOT buli után nagy izgalommal készültem , biztos voltam abban , hogy itt is tök jó buli lesz ! Amikor megérkeztünk , a színpadon és a közönség soraiban már teljes őrület volt , hiszen a Kozmix lépett fel előttem . A színpad mellett vártam a kezdést . Laláék akkora bulit csaptak , hogy egyre inkább azt éreztem , bizony fel kell kössem a gatyámat , ha sikert akarok csinálni . Azonban én nem az a megfutamodós fajta vagyok . Szépen nyugodtan ültem a széken és lélekben már a színpadon voltam . Kifejezetten szeretem a kihívásokat , amikor meg kell küzdenem a közönség elismeréséért . Miután felkonferáltak , beismerem nem volt annyira lelkes a taps . A buli elkezdődött . Az adrenalin annyira dolgozott bennem , hogy amikor leugrottam a harmadik dalnál a magassarkú csizmámban a színpadról és felpattantam a kordon szélére , bele sem gondoltam abba , hogy kitörhettem volna a lábamat . Csak a közönség számított! A végére / a harmadik ráadásnál / már olyan nagy volt a tombolás , hogy felmásztam a színpad szélén lévő lámpákat tartó oszlopra és onnan énekeltünk együtt ! A sikerért megdolgoztam , de megérte . Fergeteges volt a hangulat ! Köszönöm az ottlévőknek ezt a bulit , felejthetetlen volt !!!
Vészhelyzet a színpadon !
Bár lassan 21 éve vagyok a pályán, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyi időnek el kell telnie ahhoz, hogy azt érezzem, nem mindig biztonságos sok ember előtt szerepelni. Nagyon szeretek énekelni, amióta az eszemet tudom, jókedvemben, rosszkedvemben, tulajdonképpen mindegy, mi okból, de könnyen dalra fakadok. Soha nem az motívált, hogy „ sztár „ lehessek, egyszerűen csak örömet okozott az, hogy mások boldogok azáltal, hogy én énekelek. Ez a mai napig így van. Amikor a színpadon vagyok, a szívemet-lelkemet kiteszem, természetesen megtisztelem a közönséget azzal, hogy mindig élőben énekelek /el sem tudom képzelni azt, hogy tátogjak /. Mindegy, hogy egy apró faluban, vagy egy nagyváros hatalmas színpadán vagyok, mindig próbálok olyat nyújtani, ami feledhetetlen.
Nemrégiben Miskolc-Perecesen volt egy fellépésem . Nagyon hálás voltam a közönségnek azért, hogy annak ellenére, hogy az eső egyre erősebben esett, kitartóan ott maradtak velem és végitombolták a bulit! Nagyon rossz érzés volt, hogy a legnagyobb őrület közepette valaki feldobott egy petárdát, ami tőlem fél méterre esett le és fel is robbant. Az éneklést folytatnom kellett úgy, mintha semmi sem történt volna. Közben végiggondoltam, mi lett volna, ha pl. a szememet találták volna el… Amikor végetért a dal, mondtam, hogy minket három gyermek vár otthon, szeretnének épen, egészségesen visszakapni. Nagy szeretettel jöttem, de ha ez mégegyszer megtörténik, sajnálom, de azonnal lemegyek a színpadról. Hál’Istennek, nem volt folytatás. Megpróbálok erre az incidensre nem gondolni többet, mert ha ez így lenne, minden alkalommal reszketve énekelnék. Mindenesetre boldog vagyok, hogy a szakmám egyben a hobbim is, annak ellenére, hogy egy kívülálló azt gondolja, csupa fény és csillogás ez az élet. Hát, bizony amögött, hogy ennyi év után is ilyen sok helyre hívnak, rengeteg munka van! Pedig én sokkal nehezebb helyzetben vagyok, mint pl. számos olyan előadó, akinek szinte teljesen mindegy, milyen a legújabb dala, akkor is játssza a rádió. Mögöttem nincs ilyen hátszél. „Csupán csak” nagyon sok belefektetett energia , de legfőképpen a közönség iránt érzett tisztelet, a színpadi alázat és a szakmám SZERETETE!
A nagy családi pihenés
A közelmúltban volt egy fellépésem a kecskeméti Granada Hotelben. Amikor végetért az előadás, Katika, a szálloda igazgatónője kedvesen meghívott minket gyermekeinkkel együtt pár napra. Természetesen éltünk a lehetőséggel és még a tanévnyitó előtt elutaztunk hozzájuk. Csodálatosan éreztük magunkat ebben az igazi földi paradicsomban! Amikor megérkeztünk, a gyerekek szinte azonnal birtokba vették a hatalmas játszóteret, ami félig benyúlik egy erdőbe. Még szabadtéri kondícionáló gépek is vannak nemcsak felnőttek, hanem kifejezetten gyerekek számára is! A trambulint természetesen én is kipróbáltam. Blanka és Csabika szoros barátságot kötött a szálloda három kiscicájával, akiknek külön hintaágyuk is van. De a hotel állatsimogatójában találkoztunk még kecskékkel, nyuszikkal és bárányokkal is. A szemünk pedig káprázott a szebbnél szebb növényektől. Én ennyi gyönyörűséges virágot, mint itt, még életemben nem láttam! A kertben , a szobákban, az előtérben, szóval mindenütt különböző színben pompázó virágok vettek körül minket. Ezek után ne merje nekem a Csabi mondani, hogy nálunk csak bozótvágó késsel lehet közlekedni! Sehol sem vagyok én hozzájuk képest! El is határoztam, hogy jövő nyáron még szebb és több virágunk lesz a teraszon! A wellness részen is minden volt, ami a teljes kikapcsolódáshoz kell. Egyszóval: nehéz volt innen elindulni, még biztosan visszatérünk ide! Köszönjük ezt a csodás három napot !!!
Megint gyarapodott a családunk
Hát igen! Elérkezett a várvavárt augusztus. Mosolyogtunk, amikor Domonkos fiunk karácsonykor pontosan kiszámolta, mennyit kell még aludni a nyár végefelé esedékes név- és szülinapjáig. Nagyon várta már, mint minden gyerek, de most különlegesebb volt, hiszen „extra” kívánsággal állt elő: igazi teknősökre vágyott, akik a szobájában laknának… Bizony ez is nagy felelősség, mégha ilyen – végülis – igénytelen állatokról van is szó. Domonkos sokszor felvetette, milyen jó lenne, ha megkapná ezeket az aranyos kis állatkákat. Hosszan ecsetelte,milyen jó gazdája lenne nekik és elmagyarázta, hogy az se probléma, ha napokig nem vagyunk itthon. Ezalatt a fél év alatt, amíg várakozott, hogy eljöjjön ez a két -egymáshoz elég közel álló- jeles nap, egyáltalán nem hitegettük, sőt lassan már kezdett lemondani nagy álmáról. Végül Csabival úgy döntöttünk, meglepjük Őt a kis teknősökkel. Csukott szemmel várta az ebédlő asztalnál ülve, vajon mivel készültünk. Amikor kinyitotta a szemecskéit, nem hitte el, hogy valóban megkapta a hőn áhított állatkákat. Látnotok kellett volna az örömét! Rögtön el is nevezte őket Bogyónak és Manónak. Mivel az egyik fiú, a másik lány, Blanka már most megkérte Domit, hogy az „alomból” tegyen félre egyet neki. Egyszóval: immáron elmondhatjuk, hogy családunk létszáma 10 főre emelkedett!
Nagykorúak lettünk !
Hihetetlen, de bizony 18 év eltelt már azóta, hogy Csabival először megcsókoltuk egymást. Én 16 éves kis tinédzser lányka voltam. Csabi volt a szólógitáros az 1992-es nyári Szandi-Fenyő turnén. Már a próbák során felfigyeltünk egymásra. Szinte az első pillanatban éreztem, hogy Csabi számomra többet jelent, mint eddig bármelyik fiú, aki a közelemben volt. Rengeteget beszélgettünk! Amikor a próbateremben látta, hogy fáradt vagyok, hozta nekem a széket, hogy ülve énekeljek tovább, mindig meglepett valami finomsággal a büféből…Aztán amikor elindult a turné, az egész család összepakolt, hiszen testvérem, Viki is szerepelt benne . Az meg szinte teljesen természetes volt, hogy a „kicsi lányt” az édesanyja és az édesapja is elkíséri, nehogy valami baj érje a lányokat! Apukám nagyon szerette a Csabit, de egyre feszültebbé vált, amikor már látta, hogy izzik a levegő körülöttünk ! Július 24-én a Rév-komáromi Európa szállóban telepedett le a zenekar az egész stábbal együtt. Este aztán a koncert után annak rendje-módja szerint mindenki lement a bárba lazítani. Csabival a buszban megbeszéltük, hogy ott mindenképpen találkoznunk kell! Vikivel egy szobában laktunk, csupán egy fal választott el minket a szüleinktől. Anyukám a legnagyobb nyugalommal takargatott be engem, miközben a nővérem éppen készülődött a bárba. Ahogy kiment a szobából, felpattantam és a hálóingemet lecseréltem egy csinos ruhára ! Amikor odalent megpillantottuk egymást,éreztük, hogy ma felszínre fognak kerülni az érzelmeink, amiket annyira titkoltunk eddig. A zenekar – mintha tudta volna, mi zajlik itt éppen – egy gyönyörű lassú dalba kezdett, mi pedig elkezdtünk táncolni mindenki szemeláttára. Próbáltuk magunkat visszafogni, de egyre nehezebben ment. Csabitól apró puszikat kaptam a számra. Éjfél körül elköszöntem mindenkitől, Ő pedig felajánlotta, hogy felkísér. Már kézenfogva mentünk fölfelé a lépcsőn. Aztán amikor felértünk a legfelső emeletre, átölelt és megcsókolt! Aztán dacból csókolóztunk egyet apuék szobája előtt is, játszva a tűzzel.Hát így kezdődött a mi nagy szerelmünk, amit az előestéjén megünnepeltünk az azóta született három csodálatos gyermekünkkel együtt.Természetesen tortát is sütöttem, amit a gyerekek díszítettek fel.
A nagy napon pedig 3 fellépés volt. Amikor hazaérünk, még éjjel fél 3-kor is a falra kitett gyermekeinkről készített képeket nézegettük és olvadoztunk, hogy mennyire szeretjük Őket . Azt gondoltuk, tiszta bolondok vagyunk! De talán ez így van rendjén…
Örülök, hogy megoszthattam Veletek ennek az egész életemet meghatározó történetnek a kezdetét!